Hogy miért csíkosmami? Mert minden név foglalt volt, amit használni szerettem volna, és mert egyszer ugyanazon a napon jegyezte meg egyik barátnőm és nővérem is, hogy rajtam mindig van valami csíkos. Igazuk volt, így lettem csíkos. Mami pedig azért, mert amióta van egy kisfiam, azóta szinte megszűnt az én identitásom és már csak a kisfiam anyukájaként emlegetnek. A játszótéren alig ismertük az anyukák nevét, de minden gyerkőc keresztnevét és becenevét kívülről fújtuk. Ilyen az élet, ha lesz egy gyereked, onnantól szülő vagy és szinte semmi más.

Hogy miért pite/szépség/botrány? Mi a közös bennük? Az, hogy mind amerikai. Legalábbis egyes filmcímekben, amelyek azonnal eszembe jutottak, amikor címet kerestem blogomhoz.

Hogy miért Amerika? Mert ide költöztem kis családommal, alig több, mint 2 hónapja.

Heti rendszerességgel számolok be családomnak és barátaimnak a különböző kalandokról és tapasztalatokról, sokfajta módon; most egy helyen tudom összefoglalni a mondanivalómat és bárki akkor tudja elolvasni, amikor épp van rá ideje. Úgymond virtuális naplót szeretnék készíteni, főleg kisfiamnak, aki nem fog arra emlékezni, hogy milyen volt másfél évesen az Államokba költözni Magyarország egyik déli kisvárosából.

Kiutazásunk hosszú és kalandos volt, igaz nem vakon jöttünk ki szerencsét próbálni, hanem férjem cége által, ennek ellenére decembertől júliusig tartott a folyamat a döntéstől a repülőre ülésig. Addig pedig sok-sok agyalás, szervezés, pakolás, költözködés, papírmunka és naaagyon sok káromkodás jellemezte a mindennapjainkat.

Utólag is köszönöm mindenkinek, hogy tartották bennünk a lelket, hogy segítettek, ahol tudtak, és hogy elviselték a hangulatváltozásainkat (főleg az enyémet).

Szóval üdv az életemben, amelyben van bőven pite, szépség és botrány is.